Stílus korszakok V. Diszkó, hippi és rock 'n' roll, vagyis a '70-es évek

Újabb évtized, újabb meglepetések. Ritkán mondjuk ki egy mondatban a hippi, diszkó és rock ’n’ roll szavakat, de a ’70-es években ez a három kart karba öltve járt. Divattervezők egy újabb csoportja bukkant fel, hogy kielégítsék a divatőrült vevők bővülő tömegét. Így tűnt fel Givenchy, Oscar de la Renta, Yves Saint Laurent és Karl Lagerfeld. Mellettük Ralph Lauren is alkotott, igaz más közönséget célzott meg: a dolgozó nőt.

Ha azt mondom Elvis Presley mindenkinek rögtön eszébe jut az 1970-es évek Amerikája. A féktelen élő zenés bulik, a végtelen utazások Amerika szerte, természetesen csak és kizárólag Cadillac-kel.

A tervezőket egyre inkább az utca embere inspirálta, így nem meglepő, hogy a növényi díszítések, az etno minta és a kötött kelmék hódítottak, mivel az emberek egyre többet és többet utaztak, így egyre több kultúra művészete fonódott össze. Úgy vélem, hogy ha ebben az évtizedben betekintettünk volna bárkinek is a ruhásszekrényébe egy valamit biztosan megtaláltunk volna. A trapéznadrágot. Az anyaga vagy a mintája teljesen mindegy volt a lényeg, hogy az alja minél szélesebb legyen. És persze az sem volt hátrány, ha harsány színekben pompázott. Persze munkába senki sem viselhette az extrémnek tűnő darabokat, így mindenki tartott a szekrényében legalább egy nadrág kosztümöt. Annie Lennox volt az egyik, aki divatba hozta, hogy a hölgyek is viseljenek férfi öltönyt vagy akár más férfias ruhadarabokat.

A diszkómánia megteremtette a saját divatját. A fenékből alig takaró forró nacik (akár bársonyból is), elasztikus anyagból készülő „testharisnyák” valamint a csőnadrágok. És mindezek a ruhadarabok csillogó, sziporkázó, fémes, flitteres anyagokból készültek. A diszkókban zenét is kellett játszani. Kik is voltak akkoriban népszerűek? ABBA, Boney-M, ha csak a két legnagyobbat akarom megemlíteni. És melyik mai fiatal ne ismerné őket? Ha nem is valljuk be, de azért titkon mindannyian hallgattuk és táncoltunk is a dalaikra, hisz szüleink ezen nőttek fel.

A hippi életforma nem igazán érintette kis hazánkat, de meg kell említeni, mert Amerikában rettentő nagy kultusza volt, és manapság reneszánszát éli, ami nálunk is megjelent. Az 1960-as évek végén létrejövő de a ’70-es években beteljesedő utcai divat és életforma a Vietnámi háború végét követelte. Nem hiába volt a mottójuk a mára már hírhedt mondat: „Make love, not war”. És valóban a hippi közösségekben mindegy volt, hogy ki vagy és honnan jöttél, a lényeg, hogy most éppen hol vagy és van kit „szeretned” és van aki viszont „szeressen”. Az életmódjukhoz hozzátartozott még a drogfogyasztás valamint a rebellis zene. Mind a két szenvedélyüket ki élhették egy-egy fesztiválon, mint például a Woodstock.       
De akkor most térjünk át a divatra, amit a hippiknek köszönhetünk. A buggyos ruhák, a rojtok, a virágminta, a trapéznadrág, az aprócska sortok és az, akár combközépig érő, csizmák. Ez az életvidám öltözködés megkövetelte a színeket, és a gigantikus méretű napszemüvegeket is. A hajpántokról és a batikolt ingekről nem is beszélve.

Még egy nagyon fontos dolog van ami létezett ebben az évtizedben, de a miénkben már rég nincsen meg. Akkor, nem is olyan régen, a lányok még normális méretűek voltak, normális pocakkal, fenékkel, mellekkel és narancsbőrrel és mégis ők voltak a „csillagok” akik a címlapokon pózoltak. Ki ne szeretne ebben a korszakban élni?